Beszámoló a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban (Kolozsvár, Románia) tett job shadowingról november 18–22. 2024.
Written by: Andrea Juhász
Ezt a job shadowing utazást 2024 tavaszán kezdtük szervezni, ám áprilisban – májusban nem kerülhetett rá sor, mert a kolozsvári iskola tantervébe, az év végi iskolai elfoglaltságokba nem lehetett beleszorítani az én ottani látogatásaimat. Ezt akkor nehezen értettem meg, miképpen lehetséges, ám az Erasmus koordinátor, Miklós Márta azzal vigasztalt, hogy amikor majd megvalósul az utazásom, és meglátom, miképpen működnek meg fogom érteni. Röviden összefoglalva azt kell mondanom, hogy valóban ez történt, most ősszel, a novemberi látogatásom alatt megértettem, milyen iskola is a János Zsigmond, és miképpen lehetséges az, hogy májusban már annyira elfoglaltak voltak, hogy még egy látogató sem fért bele az életükbe.
November 18-ától 22-ig látogattam a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban tanórákat, ismerkedtem az iskola életével, és mélyítettem tudásomat Kolozsvár történetéről, valamint egész Erdély történelmét, kultúráját, irodalmát is tanulmányoztam. Főképpen történelemórákon vettem részt, Korodi Alpár történelemtanár volt a mentorom, döntően az ő óráin vettem részt. Megismertem a romániai magyar iskoláknak a történelem tantervét – a gyerekek többféle történelem tantárgyat tanulnak ugyanis, egyrészt a román nép történelmét, másrészt egyetemes történelmet, harmadrészt a romániai magyar nép történelmét. Ez a három tantárgy párhuzamosan fut az évfolyamokon. Ezen kívül egyetemes vallástörténetet is tanulnak, valamint hittan óráik is vannak a tanulóknak. Részt vettem vallástörténet órán is Rácz Mária tanárnő mellett. Azt figyeltem meg, hogy a román népe története, az egyetemes történet együtt sokkal tágabb kontextusba helyezi a magyar történelmet ezeknek az erdélyi gyerekeknek, mint a magyarországiak számára az egyetem és magyar történelem práhuzamos tanulása. A vallástörténeti tárgy pedig a történelmet, a vallást és a civilizációtörténetet együtt tálalja a tanulóknak, ami sajátos holisztikus nézőpontot és szemléletet biztosít számukra, amiben könnyebben tudják saját identitásukat megtalálni, valamint a kultúrák elemeinek az összehasonlítását elvégezni. Látogattam még az iskolában magyar irodalom órát is, ahogy a gyerekek nagyon imponáló dinamikával dolgoztak hol egyéni, hol csoportmunkában a közös olvasmány feldolgozásán. A tanulók könnyedén idézték fel a kötelező olvasmány cselekményét, jellemezték a szereplőket, magyarázták azok motivációit, azonosultak az egyes szereplőkkel, illetve ítélték meg mások tetteit kritikusan. Részt vettem angolórán is, ahol a 11. osztályos tanulók éppen a felsőfokú nyelvvizsgájuk után voltak, ennek megfelelő nyelvi készségükkel hihetetlen fegyelmezettséggel dolgozták végig az órát, ahol érvelniük kellett egy tankönyvi olvasmányhoz kapcsolódva különböző témákban.
Alapvetően lenyűgöző volt a diákok munkamorálja, motiváltsága – a tanároknak gyakorlatilag nem kellett fegyelmezni egyáltalán az órákon. A tanári munka fókuszában ebben az iskolában az áll, hogy megtalálja a pedagógus azt a munkaformát, illetve a különböző feladatoknak a dinamikáját, amivel a leghatékonyabban tudja a jó képességű és motivált tanulókat úgy dolgoztatni, hogy azok egyszerre érezzék jól magukat és egyszerre fejlesszék is a képességeiket.
Ahogy tapasztaltam, a tanárok stabil jelenlétükkel, megingathatatlan fekészültségükkel és barátságos nyitottsággal álltak az osztályok elé. Fontos szerep jutott a térben, időben való tájékozódásnak, a kisebbek térképen követték az ókori Kelet főbb kultúráinak a helyszíneit, majd vaktérképen gyakorolták ismereteiket. Folyamatosan építettek a tanulók tájékozottságára – olvasmányaikra, utazási élményeikre és a korábban tanultakra is. Kiemelt szerepet kapott a vitakészség fejlesztése, az önálló gondolkodásra való ösztönzés. Alapvető szemléleti elem volt az, hogy az erdélyi magyarok kisebbségi helyzetben vannak – egyszerre figyelnek Románia egészére, Magyarországra és világ többi részére, mert pontosan érzik ezek mindegyike befolyásolja az ő mindennapi életüket, létüket és jövőjüket.
Az egy hét alatt betekintettem nem csupán a tanórák menetébe, hanem az iskolai élet más szegmenseibe: megismerkedtem a fizika szertár csodáival, amiket a 19. század vége óta gyűjt az iskola, ahogyan a biológia szertár kitömött állataival, rovargyűjteményével, lepkegyűjteményével, láttam a robotépítő okostermet is. Megdöbbentő hagyománnyal rendelkezik az iskola, amit büszkén őriznek, és okosan használnak is. Az iskola épületében van az Unitárius Püspökség is – voltam az erdélyi unitárius püspök dolgozószobájában, a püspöki tárgyalóban. Az iskola lelkésze, Elekes Zsolt vezetett végig a sok rejtett és kevésbé rejtett csodán. Ott voltam a péntek reggeli iskolai áhítaton, ahogy a gimnázium minden tanulója részt vesz, közös éneklés után a lelkész rövid prédikációja és áldása nyitja ilyenkor meg az iskolai munkát. Részt vettem a tanári kar közös születésnapi ünnepségén. Pénteken, az utolsó napomon az iskola igazgatónőjével, Popa Mártával, akivel az iskolavezetés nehézségeiről és szépségeiről is eszméket cseréltünk. Úgy váltunk el, hogy reméljük, iskoláink között a kapcsolat ezzel a látogatással csak elkezdődik, ugyanis sokat tudnánk egymástól tanulni.
Az iskolán túl, a városban az Egyetemi Könyvtárban töltöttem a délutánjaimat, ahol az erdélyi irodalom történetében végzett kutatásaimat folytattam. Meglátogattam továbbá a városi múzeumot, voltam az egyetemi moziban, és rengeteget sétáltam a történelmi utcákon, tereken és a Szamos partján.
Ez az Erasmus mobilitás rendkívüli hasznos és fontos tapasztalatokkal és ismeretekkel gazdagított, amiket mind beépítek saját iskolai és tanári munkámba.
Written by: Andrea Juhász
Avicenna International College, Budapest
26. Nov. 2024