From 13 to 17 of May I attended my first job shadowing activity in Romania. I traveled to Sfântu Gheorghe and joined the teaching staff for a week. I joined a lot of Hungarian Grammar and Literature and some History lessons. During my classroom visits I received insights into the hard work of the teachers of this high school. I had learnt a new aspect of the teaching of Hungarian literature in a special situation such as the Hungarians are in Romania. I also attended all school events during the week, for example the “introduce your school” exhibition in the main square of the city and an unusual literary class in the Public library. I also taught two lessons in grade 9 and grade 12 – this was also a very inspirational practical wisdom. Summarize: it was a very useful and professional development experience.

Az Erasmus mobility keretei között megvalósuló job shadowing tevékenységnek többféle célja és eredménye lehet: a tanár megismerkedik egy másik európai ország oktatási rendszerének egy szeletével a gyakorlatban, ezen belül egy intézmény működésébe kap bepillantást, valamint az általa tanított tárgyak más országban való tanításának megvalósulását is megfigyelheti, ez mind tartalmi mind módszertani megfigyeléseket, ismeretek megszerzését jelenti. Az én első job shadowing utazásom ezekkel mind szolgált, rendkívül hasznos és felettébb érdekes utazás volt számomra – a következőkben ezeket szeretném bemutatni, illetve összefoglalót adni a tapasztalataimról.

A job shadowing keretében Romániába utaztam, azon belül Székelyföldre, ahol egy magyar tanítási nyelvű középiskolát látogattam meg, a sepsiszentgyörgyi, magyar néven Református Kollégiumot. Ez egy komplex intézmény, a közoktatás minden szintjén képviselteti magát. A város három különböző pontján találhatók a részei. Van óvodája, amely nemsokára beköltözhet egy felújított, óvodának átalakított villaépületbe, megmutatták ezt is, a munkák a vége felé tartanak – nagyon tágas, korszerű és barátságos óvoda fogja várni szeptembertől a székely gyerekeket. Voltam az általános iskola alsó tagozatának pár éve felújított épületegyüttesében is, melynek új szárnyát európai uniós keretből építették, régi szárnyát pedig Kós Károly tervezte. Az általános iskola felső tagozata és a gimnázium szintén egy éppen a felújítás vége felé közeledő épületrészben, együtt tanul – ez a XIX. században alapított Székely Mikó Református Kollégium épülete, amelyen ma a Református Kollégium és a Székely Mikó Kollégum osztozik. Én alapvetően a középiskolába érkeztem, de a helyzetből adódóan voltam hetedikes és nyolcadikos órákon is. A Református Kollégium kis intézmény, évfolyamonként két osztálya van, egy általános tanrendű és egy ún. teológiai osztály. A tantárgyi struktúrájuk alapvetően egyezik a magyarországival, bár az egyházi jelleg miatt az osztályok keresztény irodalom tantárgyat is tanulnak mindegyik tagozaton, valamint a történelmet is két tantárgy keretében tanulják, van egyetemes történelem és külön magyarságtörténet, ami Magyarország történetét és hangsúlyosan Erdély történetét egyaránt jelenti. Van természetesen hittan órájuk is, és a hetet közös áhítattal kezdi az iskola. Amennyire egy hét alatt be lehetett látni ennek az intézménynek a működésébe, az alapján azt mondhatom, egy rendkívül összetartó közösségként léteznek. Külön ki szeretném emelni az igazgatónő, Antal Annamária személyét, aki első szóra örömmel fogadott az iskolában, ahol ő a második tanévét tölti igazgatóként, tehát az egyik legújabb tagja az iskolának. Azt mondta, hogy akkora szeretettel fogadták és veszik őt körbe, amilyet még nem tapasztalt korábbi intézményeiben. Ennek a barátságos szeretetnek ő maga nemcsak elfogadója, hanem ez pont egyezik saját értékeivel, az igazgató és az iskola egymásra talált, legalábbis külső megfigyelőként ezt állapítottam meg. A másik kulcsember, aki minden bizonnyal ennek a légkörnek a legfőbb biztosítéka, az iskola lelkésze, Egyed Júlia, aki mindenkihez, kollégához, diákhoz, vendéghez egyforma odafigyeléssel és kedvességgel viszonyul. A tanári kar is alapvetően kedves, szeretettel fogadott engem, elhalmoztak kedvességgel, ajándékokkal, elvittek kirándulni magukkal, és örültek nekem alapvetően.

Az óralátogatások során a mindennapi munkába láthattam bele és kapcsolódhattam be. Voltam rendhagyó irodalomórán, amit a városi könyvtárban tartottak, és a gyerekeket a könyvtáros a következő héten tartandó városi könyvhéten érkező román szerző egyik könyvébe vezette be, csinált kedvet a regény olvasásához, és ahhoz, hogy találkozzanak a szerzővel. Változatos feladatokkal dolgoztatta a gyerekeket. Az egyik magyartanár, akinek az óráin részt vettem, megismertetett azokkal a projektekkel, amiket tanítványai az idei tanév alatt készítettek. Ez a bő merítés erős bizonyítéka volt annak, hogy mennyire változatosan és komplexen alkalmazza a projektkészítés módszerét a tanárnő: a gyerekek egyéni és csoportmunkában is készítettek anyagokat. Láttam prezentációkat, rajzokat, maketteket, kisfilmeket, plakátot, bábukat, jelmezeket, amiket egy-egy irodalmi témakör kapcsán projektmunka keretében létrehoztak. A tanulók motiváltan és felkészülve adták elő a projekteket, látszott, hogy nemcsupán a sokféle feladatot tudták ügyesen megoldani, hanem megtanultak jól előadni is. Egy másik magyartanár kilencedikes osztálya Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényét dolgozta fel mielőtt megérkeztem, az általam látogatott órákon a csoportmunka keretében elkészült elemzéseiket és a regény egy-egy aspektusának kreatív feldolgozását adták elő. Ezek az órák is arról győztek meg, hogy az elmélyült elemzések mellett az olvasmányélményeket a kreatív feldolgozások még inkább elmélyítik, és élményszerűvé is teszik az órákat. Másik kilencedikes osztályban a tanulók versmondásból feleltek, szabadon választhatták ki, milyen verset tanulnak meg, és azt szépen el kellett az osztály előtt szavalniuk. A feladatot egyenként értékelte a tanárnő és a gyerekek is egymást – alapvetően nagyon tanulságos volt, hogy ez ilyen hangsúlyosan szerepelt az órán. Ez azt üzente a tanulóknak, meg kell mindenkinek tanulnia a nyilvános fellépést, azt, hogy érthetően tudjon előadni közönség előtt, és ahhoz, hogy erre felkészüljön, meg kell értenie azt, amit előad. Ezt a feladatot át fogom venni a saját gyakorlatomba, mert felettébb hasznosnak tartottam. Voltam olyan történelem órán is, ahol az Erdélyi fejedelemség XVII. századi történelmét dolgozták fel a diákok, itt a helyi munkakultúrával és a tanulók képességeivel ismerkedtem – nagyon jó benyomásom volt mindkettőről.

Külön fontos epizód volt, hogy én is tanítottam. Két órát tartottam, melyeken Kuncz Aladár életművével ismertettem meg a tanulókat, és főművét, a Fekete kolostort mutattam be nekik. Egy kilencedikes és egy tizenkettedikes osztályban történtek ezek, mindkét csoport lelkesen, aktívan és motiváltan dolgozott, igazi élmény volt őket tanítani.

Két olyan élményemet szeretném még kiemelni, ami elmélyítette illetve még gazdagabbá tette sepsiszentgyörgyi utamat. A második napot az egyik történelem tanárral töltöttem. Előbb elkísért a két középiskola könyvtárába, ahol az iskolaalapító Mikó Imre és Teleki Domokos főúri könyvtárát néztük meg, tudnillik mindkét főúr az iskolára hagyta. Rendkívül értékes könyveket tartalmazó több ezer kötetes ez a könyvtár, még ősnyomtatványuk is van. Majd együtt elmentünk a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeumba, amit szintén nemrégen újítottak fel, szintén európai uniós pénzből, olyannyira nemrég, hogy még nincsen készen az új állandó kiállítás, de ami megvan, azt megnéztük. Ezután elmentünk Kézdivásárhelyre, útközben megnéztük Gábor Áron sírját és egy Árpád-kori templomot, amiben Szent László freskó található. Ez a délután alapvető bepillantást adott a helyi és a régió kulturális hagyományába, kultuszaiba, a székely őnképbe. A másik az utolsó napon történt. Ekkor tartották a városban, az ún. “Iskolabörzét”, ami a sepsiszentgyörgyi középiskolák felvonulása és bemutatkozása volt a főtéren. Az iskolák bemutathatták magukat, különféle produktumokat és produkciókat adtak elő az érdeklődő kisiskolásoknak. A Református Kollégium énekkara például három órán át énekelt folyamatosan gitárkísérettel, az énektanárnő vezetésével. Mai magyar slágereket adtak elő. Azt hiszem, ez a produkció fejezte ki a leginkább az iskola szellemiségét: itt közösségteremtés folyik úgy, hogy közben a gyermekekre odafigyelnek, és nemcsak ismereteket adnak át a tanulóknak, hanem erősítik azok identitását és összetartozását is.

Összefoglalásként ezt az egységességet emelném ki, azt, hogy itt ebben a döntően magyarok lakta városban a magyar közösség az iskola révén is erősíti magát és identitását. Jó volt ennek a része lenni, legalább egy hét erejéig. Hálás vagyok ezért.

This mobility was fully funded by The European Commission.

Written by: Andrea Juhász

18. May 2024.